Boldog Új Évet kívánunk!

Tele tervekkel és vágyakkal várjuk a 2012-es évet. Semmi nem változik persze pusztán attól, hogy másik évszámot írunk, de kell egy nap, amikor az ember összegez, nagy levegőt vesz és újra nekiindul. Mi készen állunk! :)

Boldog Új Esztendőt Mindenkinek! 

Az újhoz egy régi dal, nem ünneplős, a téma inkább elgondolkodtató, de nekem az egyik kedvencem, fogadjátok szeretettel!

U2 New Years Day

Ani & Náni slideshow

Ígéretemhez híven elkészítettük a slideshow-t! Izgulok kicsit, mert úgy terveztem, hogy a zenét egyeztetem Anival, de megszállt az ihlet és hát ez lett belőle... remélem, tetszik...
Ahogy látjátok a már ismerős Il Pittore mellett volt még két helyszínünk: egy teljesen ismeretlen terep, ami hirtelen jött ötletként adódott (egy bevásárlóközpontba menekültünk, mert nagyon lógott az eső lába egész nap) és egy ismerős, ahol már rég szerettünk volna képeket készíteni (egy hamisítatlan belvárosi körfolyosós ház, ahol az én drága Eszti barátnőm kuckója található). Utóbbiról bebizonyosodott, hogy tényleg jó kis hely, ha az ember kedvesen tud válaszolni a nem mindig kedvesen érdeklődő lakóknak.

A képre kattintva elindul! :)

Jegyesfotózás Anival és Nánival - Villa Fiore "újratöltve")

Végre sikerült! :) Anival és Nánival már régóta tervezgettük ezt a fotózást, annyira régen, hogy a nyárból közben tél lett. Rájuk megérte azonban várni, hiszen szépek és imádnivalóak!
Bizonyára az a bizonyos nem létező Véletlen is szerepet játszott, hiszen ha nem csúszik ennyit a fotózás, nem készülhettek volna képek az Il Pittoréban róluk.
Az Il Pittore ugyanis a hónap elején, 10-én nyitott.  S miért olyan kedves nekünk? Mert tökéletesen megfelelt annak, amit Aniék elképzeltek. Legfőképpen pedig Zsuzsi és Győző miatt, ugyanis ők voltak a mi esküvőnk főlebonyolítói, a lesencetomaji Villa Fiore panzió "szüleiként". Történt aztán, hogy az esküvőnk után nem sokkal (nem mi üldöztük el őket!:) ) megváltak gyermeküktől, a Villa Fiorétól és felköltöztek Budapestre. Sokáig vártuk, hogy újra megteremtsenek valahol egy hasonlóan szeretetteljes kis zugot és most végre megtörtént. A teljes történethez hozzátartozik, hogy én nem tudtam róla, Zoli viszont hírét vette a megnyitó bulinak és megszervezte, hogy fél éves házassági fordulónkat akkor és ott ünnepeljük. Volt nagy meglepetés! Az ajtó előtt felirat: zártkörű családi rendezvény. Én majdnem sarkon fordultam, de Zoli közölte: ne hátráljak, éppen ez a lényeg az egészben. S tényleg! Belépve Győző szívélyes üdvözlete fogadott bennünket és minden megvilágosodott előttem! Bár ez egy belvárosi étterem, újrateremtette számomra a Villa Fiore meghitt, otthonos varázsát, amit annyira imádott mindenki az esküvőnkön. Ennél csodásabb ajándékot nem is kívánhattam volna!
Köszönjük, hogy elvihettük Anit és Nánit és szabadon garázdálkodhattunk a fényképezőgépünkkel Nálatok!

Anival és Nánival beköltöztünk a lenti folyosóra és birtokba vettük a pipereasztalt a bőrönddel és az utazótáskával, merthát Anita nem bízta a véletlenre a ruházkodást! :) Miután felkerültek az ékszerek és a piros rúzs (Ani kívánságára), már indulhatott is a jegyes fotózás. Az eredmény lent látható. :)

Jegyes fotózás fénylabor módra Il Pittore-val fűszerezve:

 

a háttérben látható doboz volt az esküvőnkön az evőeszköz tartó :)

és egy kis werk: távozóban

Mára ennyi :) Karácsony után elkészítjük a slideshowt a jegyes fotózásból (remélem be tudom majd ide varázsolni...) és akkor láthatjátok majd a másik két helyszínen készült képeket is!

Addig is örömteli ünnepet kívánok Nektek!

Különleges hagyaték: Wagnerék 45 karácsonya fényképen

Úgy tűnik, ma itt van mellettem a Karácsony-angyal, nem tudom megállni, hogy ne osszam meg Veletek ezt a képsorozatot, amire most bukkantam rá. Köszönet a háztáji dizájn blognak!

Itt nézhetitek meg (ellopni nem szerettem volna, ezért most átirányítalak Titeket az említett blogra):
http://haztajidizajn.blog.hu/2011/12/06/wagnerek_44_szentesteje

Karácsonyi üdvözlet

Jegyesfotózás rendhagyóan (és néhány gondolat a boldogulásról)

Ígértem képeket, méghozzá jegyes fotókat mutatok Nektek, nem maradok adós... minjárt...

Muszáj előtte elmondanom, hogy úgy érzem magam az internetes (közösségi) kommunikáció világában, mint aki eltévedt a sötétben... Ez bizonyára annak köszönhető, hogy eddig minden erőmmel tiltakoztam a közösségi média ellen... Bocsánat, de tényleg így van, az okokat nem kezdem el fejtegetni, már csak azért sem, mert éppen próbálom leküzdeni az eddigi álláspontjaimat. Ugye, most tényleg van mit megosztanom, s a szándék tényleg olyan erős... csakhát botladozok... A lényeg, hogy teljesen elveszettnek érzem magam. :( A sok gomb, a sok oszd meg, a sok-sok-sok-sok ismeretlen funkció világában, hát tiszteletem minden felhasználónak.

Ha esetleg segítenétek, ne fogjátok vissza magatokat! Szívesen tanulok! :)

Akkor egy kellemesebb és testhezállóbb téma: a jegyes fotózás.
Körülöttünk mindig minden olyan különösen alakul. Miért lett volna szokványos az első, hivatalos pár fotózásunk? Zsófi ugyanis semmiképpen sem szeretett volna hagyományos képeket. Azzal rukkolt elő, hogy a szerepjátékos világot elevenítsük meg, amiben egyébként ők otthonosan mozognak (mi kevésbé :) )... Rögtön lelkesen újságolta, hogy van mindenféle páncéljuk, meg kardjuk, meg sisak, meg, meg minden. Kitalálta, hogy egy várromnál, hajnalban, ködben egyszerűen tökéletes volna a fotózás. Én csak kapkodtam a levegőt, de aztán a lelkesedése hatalmas erővel ragadott magával és egyre jobban tetszett a gondolat és a kihívás. Belevágtunk hát.
Ahány rom szóba jött, annyit vetettünk el. Mindegyikkel volt valami baj: nagyon messze van, hosszas hegymászást igényel, filmet forgatnak éppen, lezárták és még sorolhatnám. Aztán beugrott, hogy úgyis Dunakeszin kezdenénk, miért nem megyünk le a Duna partra, harcolhatnak ott is lovagok. Miért ne? Ráadásul kora reggel, a víz felett gyönyörű a pára és vannak kis erdős részek is. Tartaléknak pedig mindig ott lebegett a váci vár, (amivel persze sehogyan sem tudtam megbarátkozni; túl kiépített, túl civilizált, túl kicsi része megközelíthető és semmiképpen sem erre a fotózásra termett).
Ilyen az élet: fél 6-kor keltünk, hogy elcsípjük a napfelkeltét és a szép ködöt. Köd csak nálunk volt (Gyömrőn), de ott hatalmas, kb. a Dunakeszi leágazásig még nyomokban látszott is, aztán szinte semmi. A naplementét lekéstük, mert a páncélt bizony sokáig tart felvenni. :D Hideg volt, pedig nagyon felöltöztünk. VISZONT nagyon-nagyon jól szórakoztunk! A nevetéstől alig bírtam fogni a fényképezőgépet! S persze a járókelők arca is megért volna néhány fotót, egy fiú pedig megállt a biciklijével és megkért bennünket, hogy had készítsen közös képet. :D Szóval sikerünk volt a publikum előtt. A legfontosabb viszont az, hogy Zsófiéknál is sikert arattunk és imádták a képeket.

Tanulságok:

• mindig, minden területre vetítve nézd meg a várható időjárást
• öltözz melegebben hajnalban
• rugaszkodj el az eredeti tervtől és legyenek alternatív ötleteid
• a rosszul induló dolgok is elsülhetnek nagyon jól

Akkor taaadááám, jöjjenek a rendhagyó jegyes fotók!

az öltözködés

amikor a fotós a fotóalany bőrébe akar bújni...

teljes díszben

békés kezdetek

 

Ééés haaarc!Végülis egy párkapcsolatban is meg kell vívni minden nap...

Zoli és Krisz kedvence

 Hogy tetszett?

Hogyan lesz valaki esküvő fotós?

Ezt én is szeretném tudni!!! :D

Na jó, viccet félretéve vannak olyan konzerv feladatok, amelyeket végre kell hajtani és persze vannak olyan összetevők, amelyekkel vagy rendelkezel vagy nem, mert ezeket tanulni és akarattal magadba tuszkolni biztosan nem tudod. Azt hiszem, majd az idő megmutatja, hogy ebből a talentumból mennyi is szorult belénk. Most úgy érzem, hogy minden esélyünk meg van a sikerre, az elégedettségre és az örömszerzésre.
A siker persze mindenkinek egészen mást jelent, kinek elismerést, kinek pénzt, kinek csak apró visszajelzéseket, kinek diadalittas győzelmet. Számomra, számunkra a siker a kihívás megugrása, valami olyan érték alkotása, ami egyszerre tölt el elégedettséggel és új célokkal, izgatottsággal és nyugalommal. Valami, ami másnak is boldogság. A siker önthet anyagi testet is, ez egyelőre kevésbé fontos. Később majd bizonyára nő a szerepe, de addigra már mi magunk is felnövünk talán ahhoz, hogy valóban számunkra elegendő pénzt keressünk azzal, amit szeretünk.

Mi mit tettünk eddig?

Lássuk a TOP 10 minimumot, amit szerintem egy kezdő esküvő fotósnak meg kell lépnie:

1. Szerezz megfelelő felszerelést és tanuld meg csukott szemmel is kezelni a fényképezőgépedet és gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj! - felszerelés van, lassan minden fontosból minimum kettő (ez nagyon fontos, mert egy esküvő nem ismételhető meg, ezért mindenre fel kell készülni), persze egy felszerelés sosem teljes... ha egyszer belelendülsz, nincs megállás... és gyakorlunk, gyakorlunk 
2. Ismerd meg a fotózás alapszabályait és nézegess sok-sok képet - nézegess jót és rosszat is, mert ezekből rengeteget tanulhatsz és ihletet meríthetsz - kipipálva és folyamatosan folyamatban.
3. Szerezz tapasztalatot tárgyfotózásban, portréfotózásban, divatfotózásban, riportfotózásban, sportfotózásban, természetfotózásban, szóval mindenben.  Ha kell, vond be az ismerőseidet, egyre távolabbiakat, hogy megtanulj kapcsolatot teremteni és instruálni is. Az esküvőhöz mindegyikre szükség lesz. - kipipálva és folyamatosan folyamatban.
4. Tanuld meg az utómunkát és próbálj benne rálelni a saját stílusodra. - Júúj, hát nekem ez a kedvencem... varázslat, ha jól csinálod, ráadásul mindig újdonságokat tartogat :)
5. Szerezz (esküvő)fotós ismerősöket, akik valóban szakértelemmel rendelkeznek, kérd ki a véleményüket és fogadd jó szívvel a kritikát és a tanácsokat! - ezek a beszélgetések a legtanulságosabbak, mert a könyvek - mint minden területen - csak lélektelen információhalmazok, fotós iskolában pedig sajnos konkrétan esküvő fotózást nem tanítanak (pedig szükséges lenne), így ha szerencséd van, akkor van, aki megosztja veled a tapasztalatait. Szerencsére az elmúlt időszakban csupa pozitív élménnyel gazdagodtunk, jó látni, hogy dolgoznak ezen a területen szép számmal olyan fotósok, akik nemhogy nem féltik a tudásukat, hanem egyenesen szívesen megismertetik veled.
6. Menj el és tanulj (esküvőfotós) workshopokon! - ez persze nem esküvő, de éppen az előzőek miatt sok-sok tudást szívhatsz magadba, nem csak attól, aki tartja, hanem a "tanuló társaidtól is" - kipipálva és folyamatosan folyamatban.
7. Tanuld meg, hogy mi minden és hogyan történik egy esküvőn - elengedhetetlen, hogy az alapvető szokásokkal tisztában legyen az ember, persze ahány ház, annyi szokás, s ehhez igazodni is kell. Mi a legtöbbet a saját esküvőnkből tanultunk, bár rutinos rendezvényszervezőnek hittem magam (hiszen része a jelenlegi munkámnak), rá kellett jönnöm, hogy itt mások a szabályok. Amíg ezt valaki a saját bőrén nem tapasztalja meg, egészen másképp gondolkodik az esküvőkről.
8.  Fedezz fel fotózási helyszíneket a kreatív képek elkészítéséhez - érdemes mindig nyitott szemmel járni, hiszen a legeslegjobbak  általában megbújnak valahol; persze érdemes kipróbálni a bevált (mások által már kipróbált és számodra tetsző) helyeket is, valami miatt mégiscsak jók - kipipálva és folyamatosan folyamatban.
9. Másodfotóskodj esküvőkön - így nagy kockázatok nélkül élesben is kipróbálhatod magadat - hamarosan! :)
10. Találj nevet, készíts logót, weboldalt, publikáld magadat és "szerezz párokat", akiket majd fotózhatsz - ezt zanzásítottam, hatalmas feladat és itt kezdődik csak el igazán minden... (Jelentem név megvan - fénylabor - később elmagyarázom :) - logót megcsináltam - remélem, tetszik Nektek is - weboldal készülőben - publikálás folyamatban ugye ... s van két párunk, akiknek már nagyon-nagyon várjuk az esküvőjét! :) )
    

Ettől még persze senki sem lesz esküvő fotós... de már nagyon jó úton halad.... s van, aki csak úgy belecsöppen és csak később eszmél rá, hogy folyton csak esküvőket fényképez. Ez is, az is működhet.

Legközelebb csupa saját képpel jövök!!! :)

Első lépések az esküvő fotózás felé

Az első lépés mindig nehéz. Nekem ez a sokadik a nehezebb, hiszen most mindent, amit az elmúlt hónapok során átéltünk, tapasztaltunk, éreztünk, ki szeretnék tárni és megmutatni. Ilyet az ember szerintem két okból tesz: mert társakra vágyik vagy mert reklámozni akarja magát (persze mindegyik közvetve). Nem titkolózom: mindkettőt szeretném! :D A legfőbb cél azonban az, hogy a saját élményeinken keresztül bevezessünk a kulisszák mögé.

Na, de ne rohanjunk előre! Ki is az a mi? Én, Írisz. Ő, a férjem, Zoli. S Ő, az (Esküvő) Fotózás.

Az esküvőnk "tehet mindenről". Ami addig csak kósza hobby volt, formát öntött: beleszerettem az esküvői fotókba és megfertőztem vele Zolit is. A bűvölet ki mástól is eredhetne, mint a nászriporter, Fekete Csabától (róla majd később)? Emlékszem, csak ültem a gép előtt és bámultam a képeket, aztán órákat (vagy inkább napokat) töltöttem a hazai és a külföldi oldalak felkutatásával és csodálatával. Minél többet láttunk, minél többet tudtunk erről a világról, annál szilárdabb volt az elhatározás, hogy aktív részesei legyünk, felvállalva annak szépségeit és nehézségeit egyaránt. Mindig hittem, hogy nem az ember találja meg az útját, hanem az út talál meg minket, a mi dolgunk észre venni, hogy az út előttünk van, s csak arra vár, hogy rálépjünk.


Ja, igen, ízelítő az esküvőnkből:

életkép előző estéről (Zoli gépéből)

a személyes kedvencem (Zoli gépéből)

a készülődés Zolinál

miközben én már itt ültem :)

a nagy pillanat

amikor már ott álltunk egymás mellett

s amikor repül a csokor

mindenki kedvence - szilvatorta és csokis muffin

megszabadulva a 42 foktól sokkal könnyebb

az én "menyecskeruhám"

a kívánságképem

és ami a leginkább mi vagyunk

esti indítás, a többit a homály fedi :D