Régóta készülök, hogy megosszam Veletek, hogyan teljesült egy újabb álmunk: elkészíthettük a saját levendula enteriőrös fotósorozatunkat.
Talán tudjátok, hogy Betty és Dávid a jegyes fotózás nyerteseink. Történetük Franciaországban játszódott, így hamar fény derült arra is, hogy Provance és a levendula szerelmesei. Szinte magától értetődött, hogy ők lesznek a mi "levendula-párunk". :) Már csak a legideálisabb időszakot kellett kivárnunk ahhoz, hogy megvalósítsuk a régóta dédelgetett elképzelésünket. A tihanyi Levendula Fesztivál előtti hétvégét választottuk, amikor még Tihany csendes, a levendulák pedig pompázásuk utolsó villanásaival ékeskednek.
Amikor elhatároztuk, hogy levendulában fotózunk majd még elképzelésünk sem volt, hogyan varázsolunk vintage enteriőrt hozzá. Az élet azonban azt hiszem, támogatja, amit őszintén szeretnénk. Anélkül, hogy erőltettük volna, egyszer csak a fotózásaink részesévé vált a Boróka Otthonbolt, náluk pedig egész kincsestára sorakozott a számunkra tökéletes levendulás enteriőr kellékeknek. Bettyvel közösen válogattunk a a gyönyörű apróságokból, aminek ez lett az eredménye:
Még belecsempésztem a sorozatba a kedvenc borókás párnámat is...:)
Óh, majdnem elfelejtettem, végül csak sikerült felelevenítenem a dédnagymamámtól tanultakat, és fonnom egy koszorút! :)
Miközben én szorgalmasan fonogattam és kicsomagoltam az enteriőr elemeit és próbáltam a lehető legjobb helyet megtalálni számukra, Bettyt és Dávidot nem hagytuk "unatkozni", Zoli jól megmozgatta őket a levendulásban... ilyenkor érezzük csak igazán az előnyét annak, hogy ketten fotózunk.
... és egészen a naplemente első pillanatáig maradtunk... :)
Kicsit azonban előre szaladtunk, hiszen valójában nem egyből a levendula mezőbe vetettük magunkat. Szerettük volna ugyanis éppen ezeket az imént megmutatott narancs fényeket elcsípni ott. Így hát amikor megérkeztünk Tihanyba, az első utunk a Belső tóhoz vezetett. Tavaly, a Levendula fesztiválon beleszerettünk ugyanis ebbe a környezetbe, s arra gondoltunk, hogy a változatosság kedvéért - ha már arra járunk - készítsünk ott is fotókat.
S ha már ott voltunk, mindenképpen meg kellett örökítenünk őket is:
Talán ezeken a fényképeken látszik a leginkább, hogy ebben a két bociban micsoda műértő gitárszóló rajongóra lelt Dávid... Mindvégig rendíthetetlenül figyelemmel kísérték a játékát, először értetlenkedve, majd csodálva (?), végül még hangot is adva a rögtönzött mini koncertért érzett...hálájuknak (?)...
Innen indultunk tehát a levendulásba, s mivel a cipekedés, ugrándozás és a kánikula sem szegte kedvünket, a napot a Balaton partján zártuk. :) Egyetlen dolgot sajnáltunk csak, hogy fürdőruhával nem készültünk... viszont végszóra találtunk lángost! :)
Késő este értünk csak haza, de ezt egyáltalán nem bántuk. Csodálatos és maradandó kirándulásban lehetett részünk, bátran mondhatom. :)
Talán tudjátok, hogy Betty és Dávid a jegyes fotózás nyerteseink. Történetük Franciaországban játszódott, így hamar fény derült arra is, hogy Provance és a levendula szerelmesei. Szinte magától értetődött, hogy ők lesznek a mi "levendula-párunk". :) Már csak a legideálisabb időszakot kellett kivárnunk ahhoz, hogy megvalósítsuk a régóta dédelgetett elképzelésünket. A tihanyi Levendula Fesztivál előtti hétvégét választottuk, amikor még Tihany csendes, a levendulák pedig pompázásuk utolsó villanásaival ékeskednek.
Amikor elhatároztuk, hogy levendulában fotózunk majd még elképzelésünk sem volt, hogyan varázsolunk vintage enteriőrt hozzá. Az élet azonban azt hiszem, támogatja, amit őszintén szeretnénk. Anélkül, hogy erőltettük volna, egyszer csak a fotózásaink részesévé vált a Boróka Otthonbolt, náluk pedig egész kincsestára sorakozott a számunkra tökéletes levendulás enteriőr kellékeknek. Bettyvel közösen válogattunk a a gyönyörű apróságokból, aminek ez lett az eredménye:
Még belecsempésztem a sorozatba a kedvenc borókás párnámat is...:)
Óh, majdnem elfelejtettem, végül csak sikerült felelevenítenem a dédnagymamámtól tanultakat, és fonnom egy koszorút! :)
Miközben én szorgalmasan fonogattam és kicsomagoltam az enteriőr elemeit és próbáltam a lehető legjobb helyet megtalálni számukra, Bettyt és Dávidot nem hagytuk "unatkozni", Zoli jól megmozgatta őket a levendulásban... ilyenkor érezzük csak igazán az előnyét annak, hogy ketten fotózunk.
... és egészen a naplemente első pillanatáig maradtunk... :)
Kicsit azonban előre szaladtunk, hiszen valójában nem egyből a levendula mezőbe vetettük magunkat. Szerettük volna ugyanis éppen ezeket az imént megmutatott narancs fényeket elcsípni ott. Így hát amikor megérkeztünk Tihanyba, az első utunk a Belső tóhoz vezetett. Tavaly, a Levendula fesztiválon beleszerettünk ugyanis ebbe a környezetbe, s arra gondoltunk, hogy a változatosság kedvéért - ha már arra járunk - készítsünk ott is fotókat.
S ha már ott voltunk, mindenképpen meg kellett örökítenünk őket is:
Talán ezeken a fényképeken látszik a leginkább, hogy ebben a két bociban micsoda műértő gitárszóló rajongóra lelt Dávid... Mindvégig rendíthetetlenül figyelemmel kísérték a játékát, először értetlenkedve, majd csodálva (?), végül még hangot is adva a rögtönzött mini koncertért érzett...hálájuknak (?)...
Innen indultunk tehát a levendulásba, s mivel a cipekedés, ugrándozás és a kánikula sem szegte kedvünket, a napot a Balaton partján zártuk. :) Egyetlen dolgot sajnáltunk csak, hogy fürdőruhával nem készültünk... viszont végszóra találtunk lángost! :)
Késő este értünk csak haza, de ezt egyáltalán nem bántuk. Csodálatos és maradandó kirándulásban lehetett részünk, bátran mondhatom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése